Az élhető városok listáinak különféle összeállítása nagy hagyományokra tekint vissza; ezek közül is kiemelhetjük a Mercer Quality of Living Survey (Életminőség-felmérés) és a The Economist World's Most Livable Cities (A világ legélhetőbb városai) elnevezésű gyűjtését, amelyek évente rangsorolják a világ nagyvárosait. Ezek a vizsgálatok, amellett, hogy óriási figyelmet vívnak ki maguknak világszerte, több szempontból is fontosak, mint gondolnánk: a nagy multinacionális cégek például felhasználják őket, amikor eldöntik, hol nyissák meg irodáikat, fiókintézményeiket. Az European Green City Index speciális szempont, a környezetre gyakorolt hatás alapján vizsgálja a településeket, széles kritériumrendszert felállítva a környezetvédelmi szabályozástól a szennyvízkezelésen és vízfogyasztáson át az üvegházgázok kibocsátásig.

 Ez a jövő(?)

Június közepén, Budapesten Fenntartható város – válaszok a jövő kérdéseire címmel rendezett konferenciát a Siemens Magyarország, amelyen bemutatták az Európai Zöld Város Mutató, azaz European Green City Index vizsgálatait is. A 30 európai városra kiterjedő felmérést a Siemens az Economist Intelligence Unittal együttműködve végezte; annak során 30 szempont alapján 30 ország 1-1 városát (a politikailag vagy gazdaságilag legjelentősebb településeket) rangsorolták; Budapest a 17. helyet érte el a mezőnyben.
A Föld népességének több mint fele él ma városokban, ugyanakkor az üvegházgázok kibocsátásának több mint 80%-áért tehetőek felelőssé ezek a települések. A növekvő városiasodás tovább ronthatja a környezet állapotát, ugyanakkor, mint a vizsgálatról készült tanulmány is megállapítja, a koncentrált népességnek köszönhetően a városok életébe való pozitív beavatkozás jelentős kedvező hatással járhat. Ezért mindenképpen fontos, hogy a városokat is bevonják a zöld kezdeményezésekbe. Ennek jegyében például 2008-ban megalakult a Convenant of Mayors (Polgármesterek Szövetsége), amely a fenntartható fejlődés iránt elkötelezett városok vezetőit tömöríti; célja, hogy a városok 20%-kal csökkentsék szénkibocsátásukat.
„A Green City Indexnek és hasonló felméréseknek például marketingszempontból lehet jelentősége” – véli Kravalik Zsuzsa városszociológus, a városfigyelő.hu főszerkesztője. „Ha egy város megérti, komolyan veszi ezeket a szempontokat, mint például Bécs, az okosan használja is a városlakók és a fejlesztők felé irányuló kommunikációban.
 A városok versenyeznek egymással, és az nyer, aki a legtöbb külföldi befektetőt vonzza. Az ideköltöző külföldi cégek alkalmazottjának pedig fontos, hogy a család tagjai el tudnak-e menni busszal uszodába, parkba, hogy milyen a városban a levegő minősége. Mindegyik kutatásból lehet tanulni, de ahhoz ezek a felmérések elég felszínesek, hogy várospolitikát lehessen rájuk alapozni.”

Tombol a „green” szemléletmód az építészetben is
 

A kutatás során, megfigyelhetőek voltak általános trendek. De például pozitív meglepetés, hogy szinte mindegyikben kisebb volt az egy főre eső szén-dioxid-kibocsátás, mint az uniós átlag, és az utóbbi időben a városokban élők egyre inkább környezettudatosak lettek. Ugyanakkor kedvezőtlen folyamatok is megfigyelhetők: a városlakók harmada általában autóval jár munkába, és egyelőre meglehetősen alacsony a megújuló energiák felhasználásának aránya. Rossz arányokat mutat a gazdaságos vízfelhasználás és a hulladék szelektív gyűjtésének ügye is, és sokszor nehézkesen halad a környezettudatosságra való motiválás.
Az Index összeállítóinak célja az volt, hogy „előmozdítsák a fenntarthatóság területét érintő kezdeményezéseket és az azzal kapcsolatos folyamatok megértését, … segítve így a résztvevők döntéshozatalát, a városlakó polgároktól a politikai vezetőkig”. Bár nem ez az első és egyetlen, a területtel kapcsolatos vizsgálat, viszont a tanulmány kiemeli az összegyűjtött adatmennyiség átfogó jellegét és azt, hogy a független kutatás nem volt kiszolgáltatva politikai tényezőknek. Az adatok felhasználóinak köre igen széles lehet: hatóságok, politikusok, az infrastruktúra üzemeltetői, non-profit környezetvédelmi szervezetek, szakemberek, és természetesen maguk a városlakók.
A legkevésbé sem okozott meglepetést, hogy a rangsor élén skandináv városok végeztek: Koppenhága lett az első, amely Stockholmmal és Oslóval osztozik a dobogón. A gazdagság jó hatással van az élhetőségre: általában egyenes arányú összefüggés volt az egy főre eső jövedelem és rangsorban betöltött hely között. Ugyanakkor a pénz nem minden: a viszonylag szegény Vilnius a levegőminőség, míg a szintén nem kiemelkedő GDP-vel rendelkező Berlin az épület kategóriában nyújtott kimagaslót és ért el jó helyezést. Nem meglepő az sem, hogy az igen erős civil szféra is jótékony hatású a városok fenntarthatóvá válásának folyamatára.
A kutatás során nyolc kategóriában (szén-dioxid-kibocsátás, energia, épületek, közlekedés, víz- és terület felhasználás, hulladékhasznosítás, levegőminőség és környezetvédelmi irányítás), 30 különféle mutató (részben mennyiségi adatok, részben a városok törekvéseit értékelő jelzőszámok) értékelésével pontozták a településeket. Az energia kategóriában például vizsgálták az energiafogyasztás, a megújuló energiák aránya vagy az energiaintenzitás mérőszámait. Lehetőség szerint hivatalos forrásból származó, nyilvánosan rendelkezésre álló adatokat használtak, például statisztikai hivatalok, városi hatóságok, környezetvédelmi irodák adatait. Amikor ilyen nem állt rendelkezésre, országos átlagokból alakítottak ki becsült mérőszámokat.
 

Vilnius előrevágott! A 13. helyet szerezte meg

 A kelet-európai városok közül Vilnius (13.) és Riga (15.) végzett a legjobb helyen, a többi város a lista végén kullog – ami ismét jól szemlélteti az anyagi források jelentőségét, hiszen a gyűjtés tagjai között a legalacsonyabb jövedelmű településekről van szó. A szűkösebb pénzügyi lehetőségek mellett a vizsgálat megállapítja, hogy a történelmi örökség is okolható a rosszabb helyzetért: ezek a városok sokszor több évtizeden át elhanyagolt környezetet örököltek – elég csak a panel lakótelepeket és a nehézipar által hátrahagyott épületállományt említeni. Bár szerencsére ezekben az országokban is akadnak pozitív kezdeményezések – például Ljubljana sajátos lottóval segítette a szelektív gyűjtés terjedését -, ugyanakkor a fejlődést számtalan tényező nehezíti, a munkanélküliségtől a gazdasági problémákig.

Közlekedés szempontjából csak Pozsony előzte meg a budapestit

A magyar főváros viszonylag jó, 17. helyezését a vizsgálat szerint többek között az indokolja, hogy a város életében visszaszorult az ipari termelés jelentősége. Viszonylag kedvezőek (bár az átlaghoz képest rosszabbak) a szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos adatok, ugyanakkor a háztartások energiafogyasztása meglehetősen magas. Az egy főre eső szeméttermelés viszonylag alacsony, ugyanakkor kiugróan rossz a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás aránya. A legjobb helyezést a közlekedésben nyerte el a város, kelet-európai társai között csak Pozsony előzi meg. „Természetesen ezeknek a mutatóknak a dinamikája a legizgalmasabb" – elemzi Kravalik Zsuzsa. „Ahogy az ipari termelés csökkenése, a szolgáltatási szektor erősödése a fejlődés egy állomása, ugyanúgy a nyugati fogyasztói kultúra terjedésének egyik – remélhetőleg nem feltétlenül szükséges – mellékterméke a szeméttermelés növekedése."

„Egy ilyen gyűjtésnek rengeteg tanulsága lehet. Budapest például – talán az átlagos városhasználót meglepő módon – előkelő helyezést ért el a közlekedés kategóriájában. Vagyis a főváros tömegközlekedése egy külföldi szemében jónak számít. Ugyanakkor kérdés, hogy milyen mérőszámokra alapozott a kutatás – valószínűleg nem a légkondicionált buszok számát vagy a metrószerelvények élettartalmát vizsgálták. Egy félrevezető jellemző lehet például a tömegközlekedést használók aránya, amelyben Budapest nagyon jó helyen áll, sok nyugat-európai nagyvárost messze megelőzve. Egészen más képet kapnánk azonban, ha az agglomerációból ingázók tömegközlekedés-választási szokásait is beleszámolnánk a közlekedéstípus választás (modal split) mutatójába – ezt a szempontot a tanulmány valószínűleg nem vizsgálta."
Az élhető városok kulcsa viszont a közösségben rejlik. A milliónyi problémára - amit végre felismertük – a kulcs az emberekben rejlik. Hankiss Elemér a közösséget úgy határozza meg, mint emberek olyan együttélését, amelyet összekapcsolt a közös érdek, a közös cél, a közös értékrend és az ezen tényezők meglétének tudata, azaz a „mi” tudat (Hankiss,1983).
Ha ennek eleget tud tenni egy város, semmi sem akadályozhatja a sikerességét.

Fogjunk össze a siker érdekében!

 
 És íme a teljes lista:

1. Koppenhága
2. Stockholm
3. Oslo
4. Bécs
5. Amszterdam
6. Zürich
7. Helsinki
8. Berlin
9. Brüsszel
10. Párizs
11. London
12. Madrid
13. Vilnius
14. Róma   
15. Riga
16. Varsó
17. Budapest
18. Lisszabon
19. Ljubljana
20. Pozsony
21. Dublin
22. Athén
23. Tallin
24. Prága
25. Isztambul
26. Zágráb
27. Belgrád
28. Bukarest
29. Szófia
30. Kijev