„A kaszinó bezárt, az új törvénynek megfelelően”. Ezt a kiírást olvashatta minden gazdag, és/vagy szerencsejáték-függő, mikor izgalomtól túlfűtötten, izzadó tenyérrel, összeszorult gyomorral, belépett volna kedvenc kaszinója ajtaján. Ugyanis egy új jogszabály értelmében, 2006 októberétől Moszkvából, 2009. július 1.-től pedig az egész Orosz Föderáció területéről ki lettek tiltva a kaszinók. Az orosz gazdagok (és a tehetősebb szerencsejáték-függők) így hóbortjaik kiélése miatt, új területek után néztek. Kedvelt célpont lett Montenegró (Budvába költözött át az egyik legnagyobb orosz kaszinóvállalat is), Szerbia és Ukrajna, miután vízumra nem volt szükségük, és az országok gyorsan megközelíthetőek repülőgépekkel. 

Az orosz szerencsejáték-piac ezzel a manőverrel kiürült, a piaci lehetőségek pedig kitágultak. Légy gazdag, tudj hatni az állami vezetőkre, és a piac a Tiéd lesz! Ez a gondolat futhatott át 2008-ban Rashid Tajmasov (sokak szerint egyike az orosz titkos milliárdosoknak) fejében is. Ő azonban képes volt ezt meg is valósítani. A tatár származású üzletember, a Royal Time Company elnöke, Mintimer Sajmijev jó barátja. A tőke így adott a cégen keresztül, a politikai befolyás pedig Tatárföld (volt) miniszterelnökén, Sajmijev-en keresztül, akinek a keze egészen Kazany-tól Moszkváig ér.  

Tajmasov számításai beváltak: 2009-ben négy régiót jelöltek ki, ahol kaszinók épülhettek, teljes legalitásban. Az üzletember szerencséje, vagy éppen úgy is mondhatnánk, hogy központilag való nyomása itt még nem ért véget: a négyből három régió bejelentette, a jogszabályok, vagy éppen a szomszédos ország kiszámíthatatlansága miatt (Észak-Korea), képtelenek szerencsejáték-zónát létrehozni. Egy régió maradt, Tajmasov legnagyobb örömére…  

Egy gyéren lakott övezetben épült fel a „város”, a modern civilizációtól több órás autóútra (Moszkvától 1000 km-re, Krasnodar-tól 200 km-re helyezkedik el. A legközelebbi város, a 100 km-re fekvő Rostov-on-Don, ahol a repülőtér is található). A szerencsejáték-zóna területe 20,000 km2, Dél-Oroszországban, a Krasnodar-i és Rostov-i régió területén helyezkedik el. A terület önálló törvényhozással rendelkezik, amit felülbírálhat a moszkvai bíróság. Csak hogy egy érdekes törvényt kiemeljek: a régió területén nem lehet interneten szerencsejátékozni, ebbe beleértve a pókert, a kaszinó tevékenységeket és a sportfogadást is.

Azov City a semmiből ugrott elő ugyanúgy, mint amerikai „testvére”, Las Vegas. 

A hasonlóság azonban ezzel talán véget is ért (hacsak nem említjük meg a maffia szerepét a két város felemelkedésében). Az infrastruktúrát ugyanis Las Vegas „gyermekkorában” tudatosan építették fel, és fejlesztették, Azov City-ben azonban nem: az utak katasztrofálisan rossz minőségűek. Ez mindaddig nem jelentett gondot, míg Nyikolaj Hotlyarov, a szerencsejáték-zóna legfőbb törvényhozója, az Oracul Casino megnyitójáról hazaindulva, halálos közúti balesetet szenvedett. Másnap, Gyimitrij Medvegyev orosz elnök, sajtótájékoztatót hívott össze, melynek keretében hangsúlyozta, hogy az Orosz Föderáción belül, a legsúlyosabb nemzeti probléma a közutak rossz állapota, és a közúti balesetek magas száma, így jelentős tőkeinjekcióra szánja rá magát a kormány, hogy ezt a problémát kiküszöböljék. Természetesen a szerencsejáték-zóna elsőbbséget élvez. Ezt is hozzátehette volna, de nem tette, azonban a számok mesélnek helyette is: a kormány 18 milliárd rubelt különített el erre a célra (kb. 130 milliárd forint), ebből 11,6 milliárd jutott a szerencsejáték-zónára… A tervek szerint, 2012-re már európai viszonylatban is remek utakon lehet robogni a kaszinók felé.

 A város körül élőknek a kaszinóváros megjelenése maga az áldás: a zóna kijelölése előtt ugyanis a térségben nem volt se gáz, se villany bevezetve, ezek nélkül pedig nem lehetne az orosz Las Vegas-t fenntartani. Tehát helytálló az a mondat, ami a város honlapjáról visszaköszön: It’s Azov City, Russia, and it’s better than ever (Azov City, Oroszország, jobb mint valaha). A város körüli kietlenség miatt azonban mégis a legnagyobb nyertesei ennek a történetnek a taxisok (elég csak a 100 km-re fekvő repülőteret kiemelni). 

A város nem összekeverendő Azov-val, mely 67 km-re helyezkedik el az orosz Las Vegas-tól. 

 

 

 

  

 

 

A város fejlesztése még csak folyamatban van. Az első, négy csillagos szálloda átadására 2011 januárjában került sor, amit majd követnek újabbak és újabbak.

Az első kaszinó, a Tajmasov tulajdonában lévő, Oracul Casino lett. A kaszinó 1500 m2-es területén, 200 játékgép és 10 asztal működik (7 roulette asztal és 3 blackjack. A póker-asztalokat nem számították bele, azok ugyanis más termekben működnek). A Royal Time Company szóvivője hangsúlyozta, az Oracul Casino csak egy amolyan próba a cég számára, és kedvező jelek esetén (értsd remek profit mellett) felhúznak még egy nagyobb kaszinót, egy aquaparkot, és 2-3 hotelt. Az építési engedélyek, és a földterület mindenesetre már megvan, és 150 millió dollárt is félretettek már erre. A cég emellett tervezi, hogy ingyenes buszjáratokat indít a repülőtérről a kaszinóhoz, a VIP vendégek részére pedig természetesen ingyenes taxi-járatokat biztosítanának. 

 

 

 

Mint ahogyan lenni szokott az ilyen kétes üzleti vállalkozásokkal, a sajtó és a közvélemény megosztott Azov City-vel kapcsolatban. Sokan korrupciókról beszélnek, a közemberek pedig nem értik, miért az Ő adójukból kell a gazdagok játéklehetőségeit megteremteni. 

Vlagyimir Putyin, 2011 május elején aláírt egy dokumentumot, melyben kijelenti, hogy megválasztása esetén, Azov City bezár. Fittyet hányva arra, hogy a zóna minimum 10 éves működési engedéllyel (Medvegyev aláírásával), valamint magánemberek több százmillió dolláros befektetéseivel rendelkezik. 

Azov City történelme tehát lehet, hogy csak pár évesre sikeredik, és ahogy Putyin-nak „köszönheti” megszületését, úgy Ő is vethet annak véget.