A Skót-felföld igazán ideális helyszín a legendák születésének. Pókhálós szellemkastélyok, állandóan ködös idő, misztikus táj. A fekete hegyeket sűrű erdők borítják, valósággal rászakadnak a völgyben lévő tavakra.
Az egész história innen indult. Még a középkorban valamikor 565-ben szárnyra kelt a hír: egy szörny él a tó mélyén, amely néhanapján megmutatja magát. A mítosz szerint a tóban „Nessi” él. Nessiért minden évben több ezer turista érkezik, hátha épp ő pillanthatja meg a méltán híres „szörnyet”.

A Loch Ness-i szörnyről készült első foto.

A mítosszá nemesedett Loch Ness, Inverness városától délre fekszik, és egy szűk csatorna köti össze a tengerrel. A 38km hosszú, 2.5km széles tó legnagyobb mélysége 230m, valóságos geológiai paradicsom, medre megőrizte a történelem egymásra rakódott rétegeit, a korszakok lenyomatát. A tó vize sötét és zavaros állandóan örvénylő és többnyire ködpára borul a felszínére, ami az időtlenség érzetét kelti az emberben és fokozza a misztikum érzetét. A partján pedig 13. századi Urquhart-kastély romjai bukkannak elő, ami az ide látogatókban már-már félelemérzést kel. Így nem csoda hogy Nessit időről időre mindig látja valaki, vagy legalábbis úgy véli.

 

Loch Ness tó és a Urquhart-kastély kétségtelenül festői látványt biztosit.

A középkorban sem csendesedett le a tó iránti kíváncsiság, különös lényről suttogtak az emberek, akit a gonosz megtestesítőjének tartottak. A megfigyelések egyre-másra szaporodtak, a kor hitvilágának megfelelően szimbolikus jelentést képzeltek a látomásokba.

1933 végén a tó környéki pletykák unszolására a londoni Daily Mail egy nyomozóbizottságot küldött a tóhoz, akik bizonyítékul is szolgáltak: jó pár, vízilóhoz hasonlatos lábnyomokat találtak (később derült ki, hogy csak egy vadásztrófea volt), azonmód világgá kürtölte a lap, így erősítve a tó rejtelmeiben hívőket. 1934-ben jelent meg egy „sebész fotója” ezt a képet egy orvos fényképezte a tó partjáról, és teljesen egyértelműen látszik rajta egy fej, ami egy zsiráfszerű hosszúkás nyakon pihen valahol a tó közepén. Ez volt az a fénykép, ami igazán elindította a „Nessi lázat” és további kutatások alapjául szolgált. Évtizedek múlva derült fény a csalásra, mely szerint egy játék tengeralattjárót alakítottak át a szándékos megtévesztésre. Utána emberek sokasága kezdte látogatni a tavat kamerákkal felfegyverezve. Csónakokkal hajóztak ki a vízre, annak reményében hátha valahol bugyborékolni kezd a víz és felbukkan az állat. Sok szemtanú számolt be egy érdekes határozatlan körvonalú fekete sziluettről.

1960-ban Tom Dinsdale is bekerült a tó mitológiájába, amikor éppen kamerájával pásztázta a környéket és a víz felszínén egy furcsa kacsaringós mozgást sikerült megörökítenie a vízen. A filmen egy lomha, élőlényre emlékeztető sötét folt haladt a tóban, a szkeptikusok véleménye, és a modern számítógépes elemzések szerint viszont csak egy ember vezette csónakot, és annak nyomdokvizét mutatták a zavarba ejtően élethű fekete-fehér filmkockák.
Mindenesetre ez is segített az embereknek abban, hogy soha ne merüljön feledésbe a rejtélyes élőlényről kreált mítosz. Fontos pontja ez a legenda fenn maradásának, hogy történjen valami uj körülötte. Frissüljön az emberek gondolata. Ami ennél is fontosabb és a két dolog együtt jár, ha mindig keletkezik valami új, izgalmas hír, arról beszélnek, és ha beszélnek róla, akkor benn marad a köztudatban, eljut kisebb – nagyobb rétegekhez és ezáltal a világon mindenki számára közismert marad.

 

Inverness városa és a Ness folyó partja
 

A legközelebbi város, Ivernes a Ness-folyó torkolatánál fekszik, ahol az a Moray Firthbe ömlik. Elhelyezkedésénél fogva számos közlekedési útvonal természetes csomópontja. A hely a 6. század óta lakott. A köztudatban a tó került be Ivernesst egyáltalán nem kapcsolják a híres mítoszhoz. Egy ilyen világraszóló legenda esetén fel kell ismernünk a lehetőségeket, ami pár kilométerre, délre rejtőzik a város mellett. Nem kell messzebbre mennünk, mint Erdély, ahol Bran városa eredményesen építette ki a Drakula kultuszt a településen. Minden Drakuláról szól. Ebben az esetben a vízi lény legendája oly erős, hogy azt semmilyen más program, tardíció nem képes felülírni.
Loch Ness esete nagyszerű példa a legendák, mítoszok jelentőségére, amely önmagában képes a márka központi szimbólumává válni.